New York Café

A pestiek élete a századfordulón elválaszthatatlan a kávéházaktól, ebben az időszakban több mint félezer kávéház működött a városban, egy részük éjjel - nappal üzemelt. Ezek történetével az utóbbi években rengetegen foglalkoztak, különösen a leghíresebbek, mint pl. a New York történetéről alapos munkák állnak rendelkezésre.
Szeretnék most kitérni a kávéházak mindennapi életének elmaradhatatlan intézményére: a főúrra. A New York történetéből több legendás főpincér emléke őrződött meg, közülük a sort báró Wallburg Ernő nyitja meg, akitől a "főúr" megszólítás ered. Mikor ugyanis elterjedt a főpincér rangjának híre a vendégek között, ettől kezdve "főúr, fizetnék" hívással jeleztek neki, innen ragadt át a megszólítás a többi főpincérre is. Őutána következett "Jean", polgári nevén Jozef Bezalel (az ő korát és nemzetiségét senki nem ismerte), valamikori artista, aki az összes létező nyelven kommunikált és hamar beletanult a törzsvendégek szokásaiba: Krúdy úr söre ne legyen hideg, Molnár Ferencnek francia konyak jár, Karinthy a kávéját langyosan és sok habbal szereti. A talán leghíresebb főúr Reisz Gyula volt, akinek alakját Krúdy az Egy pesti úr, aki negyven éve ébren tölti az éjt c. írásában örökítette meg és akinek nekrológját Szép Ernő írta: Egy főúr halálára. Reisz Gyula alkotta meg a "kis irodalmit" is (néhány kenyérszelet olcsó felvágottal) és ő látta el az írókat "kutyanyelvvel" (papír), írószerrel, aszpirinnal, tanáccsal, bíztatással és olykor, közvetve még álláslehetőséggel is. Reisz Gyula "nemcsak" főpincér volt, hivatását új szintre emelte: létrejött az irodalmi főpincér fogalma.
A főúr alakja megjelenik még a szocializmus időszakának Hungária kávéházában is: Hungária kávéház - Öröklakás (MTV videotár, 25 perc)

    

At the turn of the century everyday life of the people in Budapest took mostly place in cafés, with more than 500 of them operating in the city in this period, some open all day and night. History of the cafés was well documented in recent years, especially that of the most famous, lately renovated Café New York.
I would like to underline a special institution of the cafés, the person of the chief waiter, or in Hungarian also called "Sir". In the history of Café New York there were several legendary chief waiters, the first being Baron Wallburg Ernő, from whom the apellation "Sir" originates. After the news of his baron title spread among the guests, he was called to the table with "Sir, the bill please!", so became all chief waiters in Hungary "Sir". He was followed by "Jean" (in civil Jozef Bezalel, whose age and nationality remained unknown), a sometime artiste, who communicated in each existing language and easily remembered the habits of regular literary guests: Krúdy didn't like his beer cold, Molnár Ferenc ordered French cognac and Karinthy drank his coffee lukewarm with lots of froath. The most famous chief waiter was Reisz Gyula, whose character is described by Krúdy in "Egy pesti úr, aki negyven éve ébren tölti az éjt" and whose obituary was written by Szép Ernő in "Egy főúr halálára". Reisz Gyula created a sandwich plate called "small literary" (slices of bread with cheap cold cuts) for penniless writers and he was the one who supplied them with aspirin, pen and paper, advice, encouraging words and sometimes even job opportunities. Reisz Gyula was not "only" chief waiter, he raised his profession to a new level: literary chief waiter.